Nyílt levél – ha olvasod, talán elhiszed majd!
Megint sírok. Nem fogynak a könnyeim ha a lényegre térek…
az igazi kihívás
Megint sírok. Nem fogynak a könnyeim ha a lényegre térek…
Ez veled történik. Nincs kifogás. Nincs visszaút. Akarat, sietés, pörgés, munka, pénz, a hidegség, az embertelenség körforgása túlpörgött, megakadt a kerék. Fájdalmasan nyekereg. Megáll. Nincs más mód életben maradni, MEG KELL ÁLLNI!
Fekszem a műtőasztalon, nehezen veszem a levegőt. Menekülnék, de már nincs visszaút, kigyúltak a fények, megkezdik rajtam a munkát…
Milyen érdekes hogy az ember érzelmei hogy befolyásolják az időérzékét. Felemelem a fejem és magam előtt látok egy kész hölgyet. Szokásomhoz hívem sírnom kell természetesen a büszkeségtől és a boldogságtól, de egy ici-picit mástól is facsarodik a szívem…
Hát igen, eljött a pillanat, amikor már nemcsak babázni, de nevelni is kell. Ki kell jelölni a határokat. Nade milyen áron, lehet ezt szeretve vagy muszáj büntetve…
Karácsony szülőként még szórakoztatóbb. Egy nagy csoda kovácsosai vagyunk mi együtt szerte a világon. Jó egymásra kacsintani és pisszegni, mikor közel jár egy gyerek. Akkora csodát csinálunk, hogy végül mi is elhisszük. Így zajlik ez…