Egy év. Fura dolog ez az idő. Van, hogy elfejteti, megszépíti a dolgokat vagy épp ellenkezőleg rámutat a súlyára és az értékére valaminek. Az elmúlt egy évem életem legjelentősebb és leghangsúlyosabb éve volt, ezt minden kétely nélkül mondhatom…
Tavaly augusztus 4-én megszületett a kislányom és család lettünk. Ennek a hármasnak köszönhetem a boldogságomat. Kezdem felfogni és igazán élvezni. Számtalan rossz esemény van az életben, amit nehéz feldolgozni, de már azt is tudom, hogy a jó dolgokat is épp oly küzdelmes értelmezni és helyretenni. Ebben segít az idő.
Abban a pillanatban, amikor először a kezemben fogtam, amikor először szoptattam, amikor először bújtunk össze hárman vagy először sírtunk, nevettünk, voltunk csöndben, képtelen voltam felfogni, hogy micsoda ajándék ez. Ha megpróbáltam belegondolni, boldog lettem, de közben egy hatalmas félelem lett úrrá rajtam, azt éreztem, hogy óriási vesztenivalóm van, motoszkált egy buta gondolat: ennyi jó után nehogy jöjjön valami rossz.
Görcsösen próbáltam úgy élni, hogy kiérdemeljen Őket, minden pillanatban hárítani a leselkedő veszélyt. Csak így ugye elég nehéz élvezni a helyzetet. Nem baj, az idő segített, letisztultak a dolgok. Kezdem feldolgozni, hogy igen ez az ANYASÁG és igen ez ennyire JÓ!
Folyamatosan próbálkozom leírni, hogy mennyire elképesztő dolog ez, de sajnos nem találok rá új és igazán megfelelő szavakat. Remélem, ez marad életem legnagyobb, fantasztikus problémája! Köszönöm Csákányos Maja Nóra, hogy hozzánk jöttél és köszönöm Csákányos András, hogy ezt lehetővé tetted nekem. Nagyon jó így élni.
Maja, megígérem neked, hogy minden egyes pillanatban úgy döntök, cselekszem és létezem, hogy neked a legjobb legyen. Mivel már potyognak a könnyeim és elfogytak a szavaim, képekben próbálkozom tovább, hogy megmutassam milyen is volt az elmúlt egy évünk. Szeretlek és nagyon sok BOLDOG születésnapot kívánok Neked!