Nyílt levél – ha olvasod, talán elhiszed majd!
Megint sírok. Nem fogynak a könnyeim ha a lényegre térek…
az igazi kihívás
Megint sírok. Nem fogynak a könnyeim ha a lényegre térek…
Ez veled történik. Nincs kifogás. Nincs visszaút. Akarat, sietés, pörgés, munka, pénz, a hidegség, az embertelenség körforgása túlpörgött, megakadt a kerék. Fájdalmasan nyekereg. Megáll. Nincs más mód életben maradni, MEG KELL ÁLLNI!
Fekszem a műtőasztalon, nehezen veszem a levegőt. Menekülnék, de már nincs visszaút, kigyúltak a fények, megkezdik rajtam a munkát…
Második két csík, második terhesség, második császár, második heg. Újabb „nem alvós” éjszakák, újabb küzdelmek, újabb érzelmek. Csodás pofi, csodás illat, csodás nővér, csodás NÉGYES. Nehezen megy az írás, túl sok a mondanivaló…
Nem, csak egy szerencsétlen függő. Jelentem új szenvedélyem van…
Milyen érdekes hogy az ember érzelmei hogy befolyásolják az időérzékét. Felemelem a fejem és magam előtt látok egy kész hölgyet. Szokásomhoz hívem sírnom kell természetesen a büszkeségtől és a boldogságtól, de egy ici-picit mástól is facsarodik a szívem…
Hát igen, eljött a pillanat, amikor már nemcsak babázni, de nevelni is kell. Ki kell jelölni a határokat. Nade milyen áron, lehet ezt szeretve vagy muszáj büntetve…
Karácsony szülőként még szórakoztatóbb. Egy nagy csoda kovácsosai vagyunk mi együtt szerte a világon. Jó egymásra kacsintani és pisszegni, mikor közel jár egy gyerek. Akkora csodát csinálunk, hogy végül mi is elhisszük. Így zajlik ez…
Egész egyszerűen elkerülte a figyelmemet. A szemem előtt volt, mégsem láttam. Észrevétlenül, de határozottan kúszott be az életünkbe, megváltoztatott mindent…
Egy év. Fura dolog ez az idő. Van, hogy elfejteti, megszépíti a dolgokat vagy épp ellenkezőleg rámutat a súlyára és az értékére valaminek. Az elmúlt egy évem életem legjelentősebb és leghangsúlyosabb éve volt, ezt minden kétely nélkül mondhatom…